Kilenc

Felállt az asztalától, és odajött hozzám, hogy üdvözöljön, könnyedén mosolyogva, mindkét kezét felém nyújtva. Hallottam a halk, slattyogó hangot, amit házicipője adott ki, ahogy végiglépdelt a szőnyegen. Nem szólt egy szót sem, kézfogása azonban erőteljes volt és örömteli. Átkarolta a vállamat, és az ablak alatti karosszékekhez kalauzolt. Haverok voltunk. Jókedvemben legszívesebben megmondtam volna neki, hogy egyedül is odatalálok.

Egy pillanatig csak álltunk, és néztük a ház mögötti kertrészt. A kert úgy festett, mint a dolgozószoba meghosszabbítása: kolostorszerű volt, sötét és kellemetlenül túlburjánzó.

Meg akartam kérdezni, mi történt Pénelopéval, hogy szabadnapja van-e, vagy beteg, vagy ilyesmi, mert egy olyan lány nyitott ajtót a bejáratnál, akit még sohasem láttam. Aztán rájöttem, hogy hiba lenne túl heves érdeklődést mutatnom.

A túlsó fal mentén egy lugas alakult át az idők folyamán valamivé, ami egykor fűszernövényágyás lehetett. Szegélyek és kövezett teraszok olvadtak össze a gyom burjánzó leple alatt. Láttam néhány sarjadó rozmaringgallyat, amelyek áttörtek a rombusz alakú rácsozaton; láttam a kapor tollseprűit meg sóska– és majoránnatöveket hosszú, dús ujjaikkal a fény felé kapaszkodni.

Nyugtalansággal töltött el, hogy Penelope nincs ott. Csakis miatta jöttem el végül az ülésre. Most úgy éreztem, mintha becsaptak volna. Biztosan mondott valamit Somerville-nek a találkozásunkról a könyvtárban. Vajon azt is megosztotta vele, hogy úgy döntöttem, otthagyom a terápiát, és hogy ő lebeszélt róla, meggyőzött, hogy térjek vissza? Nem tudhattam biztosan.

A székemhez mentem, és leültem. Mindenfajta nógatás nélkül beszélni kezdtem: hosszú, negatív hangvételű beszámolót tartottam a Fawcett ezredessel kapcsolatos kutatásaimról.

Somerville végig az ablaknál állt, háttal nekem; egy napfénypászma kirajzolta árnyékát a dolgozószoba padlójára. Mialatt beszéltem, azon kaptam magam, hogy a csontbarázdát keresgélem a nyakszirtje fölött, és igyekszem magam elé képzelni kék zakóban az őzbarna zsákvászon sportzakó helyett, amit viselt. De mit számít egyáltalán, hogy tényleg Somerville járt-e a könyvtárban aznap este, vagy valaki, aki véletlenül hasonlított rá?

Már nem tűnt fontosnak.

Akaratom ellenére érezni kezdtem, milyen jótékony hatással van rám pusztán az a tény, hogy újra vele vagyok. Mindig ez történt. Amikor személyesen találkoztunk, leültünk és beszélgettünk, mintha minden bizalmatlanságom elpárolgott volna a fickóval szemben. Tudatos erőfeszítésembe került, hogy ne vonjon teljesen a bűvkörébe.

Végül előálltam a farbával. Biztos benne, hogy a regressziós terápia megoldhatja az esetemet?

– Talán próbálkozhatnánk valamilyen más megközelítéssel – vetettem fel.

– Most, hogy már tudja, hogy érzek Fawcettel kapcsolatban, nem felejthetnénk el egyszerűen ezt az egész „előző élet” dolgot, és kezdhetnénk elölről?

Somerville nem felelt. Fejét lehajtva, karját összefonva állt, egyik kezével az állát támasztva: láthatóan gondolataiba merült. Aztán – anélkül, hogy megfordult volna – megkérdezte, hogy sikerült a találkozóm Annával. Mintha egy szót sem hallott volna abból, amit mondtam.

– Nem válaszolt a kérdésemre – jegyeztem meg.

– Egy pillanat, és arra is rátérünk – felelte.

– Én most szeretnék róla beszélni.

– Később – mondta. – Mondja el, mi történt Annával!

– Inkább nem.

Alig észrevehetően felemelte a fejét.

– Nem kell mondania semmit, amit nem akar. Adott a feleségének valamilyen búcsúajándékot?

– Erről meg honnan tud?

– Kikérte a tanácsomat.

– Fura, nem emlékszem, hogy tanácsot kértem volna.

– Biztos benne, Martin?

– Persze, hogy biztos vagyok! – Igaz is volt: tényleg nem emlékeztem. Csak onnan tudtam róla, hogy Anna elmondta a reptéren.

– Azt fontolgatta, hogy egy csokor rózsát ad neki. – Csipkedni kezdte a laza bőrt az állkapcsa mentén. – Kézenfekvő okokból igyekeztem meggyőzni, hogy ez nem a legjobb ötlet, de úgy tűnt, hogy maga…

– Az isten szerelmére, miért akarnék ekkora ostobaságot művelni?

Ekkor megfordult, és most először rám nézett.

– Mit adott neki végül?

– Ha annyira biztos benne, hogy adtam neki valamit, mondja meg maga!

– Rózsákat?

– Nem, a fenébe is!

– Mit adott neki, Martin?

– Semmi… semmi különöset.

Még mindig ott volt a zsebemben. A reptér óta bele sem néztem. A város felé, a taxiban eldöntöttem, hogy egy szót sem fogok szólni Somerville-nek a karkötőről, de most kezdett nyugtalanítani, hogy nem emlékszem dolgokra.

Egy csokor rózsa?

Anélkül, hogy lenéztem volna, a zsebembe nyúltam.

– Nem akartam megijeszteni – mondtam erőtlenül, és átadtam Somerville-nek a kis, fehér dobozt. – Komolyan, fogalmam sem volt!

A nap a háta mögül sütött, így arca az árnyékban maradt, nem látszott rajta érzelem. Kinyitotta a dobozt, rápillantott a tartalmára, majd hüvelykujjával lecsukta a fedelét.

Ott hevert a tenyerében.

– Mi történt? – kérdezte.

Semmi értelme nem lett volna tovább titkolózni, úgyhogy elmondtam neki… mindent. Még azt is, hogy tudok Anna itteni látogatásáról az elutazása előtt egy nappal, és arról, hogy Somerville figyelmeztette: lehet, hogy „próbálkozni fogok” valamivel. A szeme se rebbent. De ekkor már világos volt számomra, hogy Somerville-nek semmi köze nem lehetett a döntésemhez, hogy megveszem Annának a karkötőt.

Hogy is lehetett volna? Hogy utasíthatott volna, hogy ezt adjam oda neki, hacsak nem ment ki személyesen a repülőtérre, és választotta ki a karkötőt a fehér dobozban, még mielőtt csütörtök este hipnotizált volna? Való igaz: ő szervezte meg a találkozót Annával, és az ő ötlete volt, hogy a TWA várótermét használjuk, de csütörtökön még nem tudhatta, hogy Anna hajlandó lesz-e találkozni velem, arról nem is beszélve, hogy melyik légitársasággal fog repülni.

Somerville minden apró részletre kíváncsi volt az Anna indulásáról szóló beszámolóm során. Jó néhányszor szakított félbe a kérdéseivel. Valahogy mégis az az érzésem támadt, hogy semmi olyat nem mondok neki, amit nem tudott már amúgy is.

Végül megkérdeztem, hogy mit gondol, miért tettem.

A fejét csóválta.

– Erre még nem tudok választ adni, Martin. Itt nem egyszerű indítékokkal van dolgunk. Attól tartok, hogy az ellenségesség, amelyet a feleségével szemben tanúsított, akár szándékosnak tartja, akár nem, nagyon is valóságos.

Felém nyújtotta a dobozt, hogy visszaadja.

– Tartsa meg! – intettem lemondóan. – Semmi szükségem arra az átkozott vacakra!

Az íróasztalához vitte a dobozt, valamit felírt a fedelére, és elzárta egy fiókba. Aztán visszajött, és leült velem szemben.

– Szeretem Annát! – esdekeltem. – Miért akarnám bántani?

Somerville hallgatott. Szeme félig lecsukódott, hátradőlt a székében, és gondosan elsimította a nadrágja gyűrődéseit, ahogy kinyújtotta a lábait maga elé.

– Szeretem a feleségemet! – erősködtem, miközben csakis Penelope járt a fejemben; egy nyelv sötétre festett hegye, amint ravaszul kibukkan a szétváló ajkak közül; „Látlak majd hétfőn a doktornál?”. Úgy hangzott a szájából, mint egy megbízatás.

– Mondom, szeretem a feleségemet! Ez magának nem jelent semmit?

Somerville szemhéja felrebbent.

– A helyzet súlyosabb, mint gondolja, Martin! – mondta csendesen, és megint előrehajolt a székében. – Anna most Európában van.

– Pontosan tudom!

– Ott biztonságban van.

– Úgy érti, hogy előlem?

– Ami a repülőtéren történt, az megváltoztat néhány dolgot. Ha Anna még mindig itt lenne…

– Képtelen lennék bántani! Tudja, hogy képtelen lennék! Jézusom! Hiszen pont maga mondta, hogy újra össze kéne jönnünk. Azt mondta, hogy nem vagyok őrült! Azt mondta, hogy ez… valami más!

Mégis… az utolsó éjszaka, amit Annával töltöttem; a játék, amit az ágyban játszottunk – vajon ez volt minden?

– Tényleg valami más, igaz?

Somerville szelíden így szólt:

– Tudom, hogy szereti a feleségét! Ez teljesen nyilvánvaló. De attól tartok, hogy ez a mi szempontunkból majdhogynem lényegtelen. Azelőtt is szerette. Azelőtt is megpróbált ártani neki. Maga azt mondja, hogy ki akarja deríteni, miért tette, amit tett: miért ölte meg a kutyákat, miért adta oda Annának a dobozt, miért akar elpusztítani látszólag mindent, ami fontos magának? Amikor először jött hozzám, azt mondta, muszáj a végére járnia. Emlékszik, Martin? Emlékszik erre?

Somerville felém hajolt. Szinte átfúrt a tekintetével. Megcsapott a mandulás kölni illata, és ösztönösen elhúzódtam, de a doktor felém nyúlt, és elkapta a kezemet.

– Higgyen nekem, Martin! Nincs más megoldás. – A lágyan takaró fogás a kezemen szorosabbá vált. – Adjon a módszeremnek még egy esélyt! Csak ennyit kérek.

– Nem tudom…

– Sosem ígértem, hogy könnyű lesz, de nem adhatjuk fel most, hogy már ilyen messzire jutottunk. Bízzon bennem!

Éreztem, ahogy Penelope apró nyelve az emlékezetemet nyaldossa, és arra buzdít, hogy engedjek a kísértésnek, hogy mondjak igent.

– Anna csak egy kislány! – szakadt ki belőlem.

– Hát persze, hogy az. Ezért kell vigyáznunk rá. Muszáj megint visszamennünk. Együtt. Érti már? Az ő érdekében, Martin.